Blogszünet

December és valószínűleg január hátralevő idejére szüneteltetem a blogon az írást, továbbá nem leszek identi.ca-n sem. Ez utóbbi még lehet, hogy állandó is lesz, de még nem döntöttem el, hogy a Facebook, Iwiw és Twitterhez hasonlóan megszüntetem-e az Identi.ca fiókomat is. E-mailt hetente vagy kéthetente egyszer fogok nézni,a blogmoderáció is ilyen ütemben fog haladni.

Na mindegy. Szóval a bloghoz is van egy csomó írás ötletem, és ez többségében nem Linux-os dolog, és még nem tudom, hogy bele merjek-e kezdeni, mert nem biztos, hogy sokaknak tetszene a változás – valószínű, hogy lenne pár politikai vonatkozású írás is, ami kikívánkozik belőlem.

Néha azon is elgondolkozok, hogy abbahagyom a blogot és eltűnök az internet színéről. Sokszor nagyon elegem van belőle, az összes technikai mizériából, a dobozokból, a laposokból, az állandó mozgásból. És az is zavar, hogy pár dolgot szerintem rosszra és rosszul használunk.

Pár gondolat mielőtt lekapcsolom a blogot egy időre:

* Lassíts! Ez a rohanó világ szarra sem jó, ha nem élvezhetjük az apró örömeit az életünknek. És az életünk ezeken az apróbb dolgokon múlik, mint sem a nagyokon.

* Akkor ünnepelj és azt amit Te szeretnél! A naptári ünnepekkel és a sok ilyen-olyan nappal már Csendes Óceánt lehet rekeszteni. Szerezz örömöt az embereknek spontán, ne csak amikor valentín nap van, vagy karácsony. Az ajándékozási kényszer rendkívüli mértékben átalakította ezeket az ünnepeket. Ne dőlje be nekik. Ajándékozz apró de jelentős dolgokat.

Hirtelen ennyi jutott az eszembe.

Még visszatérek!

Share

Nincsenek hasonló bejegyzések.

  • WatcheR

    A “Pár gondolathoz”:

    Mennyire igazad van. Sajnos egyre kevesebben látják be ezeket és a nem mesterséges illetve a nem érdekből létrejött közösségek fontosságát.

  • Pillangó

    Tényleg nem szeretnélek bántani, de sose értettem ezt a “mostantól törlöm magamat mindenhonnan a netről, mert túl sok időt vesz el az igazi élettől”. Ez max. abban az esetben van így, ha rosszul használod. Most a facebookot is sokan hurrogják, pedig arra tökéletes amire kellene használni. Én pl. nagyon örülök, hogy van egy hely ahol összegyűjtöttem a haverjaimat/barátaimat/családot (csak azokat!) és nyomon tudom követni miképp alakul az életük, illetve ott van mindenki elérhetősége (ami elég gyorsan változik napjainkban) egy személyes találkozóhoz. Megtörtén eset, hogy egy ált. iskolás barátnőm aki alsóba kiköltözött a családjával Amerikába, a facebookon pár hónapja felvette velem a kapcsolatot és újratalálkoztunk. (Mivel már nem ott lakok ahol a suliba jártunk eléggé kétlem, hogy megtalált volna).

  • Eve

    Ezt nevezik depressziónak. Menj orvoshoz!

  • http://www.evenorbert.net Evenich Norbert

    @Pillangó: azt hiszem kicsit félreértettél. Nem azért megyek el ezektől a szolgáltatásoktól, mert sok időt vesz el, bár az igaz, hogy akár órákat is képes elrabolni az embertől ha hagyjuk. Az első félévben, amikor hetes kezelésekre jártam, és hazaértem, akkor sem töltöttem el többet a Facebook-on, mint ha nap, mint nap ránéztem volna, pedig 5 nap alatt nem kevés dolog történhet rajta, még azzal a közel 30 ismerőssel is, amennyi nekem volt az Fb-n, ami ahhoz képest semmi, hogy 500-5000 ismerőse is van sokaknak.

    Ellenben amiből elegem lett, az a zajszint. Az ismerősök mellett sok fan oldalt is követtem, de egy idő után a hasznos és érdekes tartalom eltűnt számomra a rengetegben. Kezdett haszontalan lenni számomra a dolog. Az Iwiw-ről azért töröltem magamat, mert jó ha havonta egyszer ránéztem már, teljesen felesleges volt számomra fenntartani, új információkkal frissíteni.

    A Facebook egy érdekes és jó szolgáltatás, és hasznos. Lehet, hogy én nem jöttem rá még, hogy számomra, hogyan lehet hatékony. Olvastam azóta, hogy lett csoportszolgáltatás, meg üzenetküldés (email helyett?). Lehet olyan leszek, mint Leo Laporte, aki újra regisztrál csak azért, hogy kövesse a technikai újdonságokat? (nem hiszem, hogy belátható időn belül ez megtörténne) Bár van néhány etikai és technológiai agályom a rendszerrel kapcsolatban (külön bejegyzést érdemelne).
    Ja és mégegy: nem hiszem, hogy van jó vagy rossz használat, maximum az egyénnek megfelelelő/ nem megfelelő.

  • http://www.evenorbert.net Evenich Norbert

    @Eve: nem hiszem, hogy ezt nevezik deppressziónak, maximum sportkifejezéssel élve időkérésnek. Korábbi blogomon is csináltam ilyet, méghozzá praktikus okból is. Tartozok annyira az olvasóimnak és látogatóimnak, hogy megmondom nekik, most ne számítsanak újabb írásokra. Így ők is tudják, hogy nem eltüntem (netán megszünt a blog), csak most nem a blog a legfontosabb az életemben. Nagyon sok blogot olvastam, ami így szünt meg, hogy egy nap nem írtak, majd két hónap múlva se, meg már egy év után sem.

    A másik, szerintem senki nem lenne meglepődve, ha az utóbbi egy év alatt ne lettem volna egy kicsit is depressziós. A rák nem gyerekjáték és sokszor a fizikai megpróbáltatás mellett a mentális dolgok legalább annyira, ha nem mégjobban megviselik az embert. Sok emberrel találkoztam a kórházban, akik rosszabbul bírták, mint én, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen jól bírom magam. Ilyen szituációhoz nem adnak kézikönyvet, és minden ember helyzete más.

    Azért köszönöm a tanácsod, bár most inkább élvezem az orvosmentes heteimet! :)

  • http://www.evenorbert.net Evenich Norbert

    @Pillangó: amit még elfelejtettem mondani, hogy 15 éve netezek majdnem folyamatosan, így már van tapasztalatom az idő és a net kapcsolatában. Volt olyan amikor heti egy alkalom volt a lehetőség, most meg 24 óra. Számomra nem az idő a tényező, hanem az eszközök megválasztása. A másik, hogy bárki továbbra is megtalálhat, mert a nevemre ez a blog kerül elsőként az emberek szeme elé. :)

More in Gondolatok (21 of 25 articles)