Ma délután esett az eső nálunk, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy a busz megérkezéséig megeszek egy kis fagyit. Idén még úgy sem ettem, sőt ha jól emlékszem már elég régen ettem. Elballagtam az egyik közeli fagyishoz, ahol mindig jó választék szokott lenni, mint például Hupikék Törpikék, amelyet nyilvánvalóan Hókuszpók receptje alapján csináltak. Mivel sokszor voltam ennél a fagyisnál már, megfogalmazódott bennem a kérdés:
Hogyan csináljunk jó fagyizót Magyarországon?
Először is a vállalkozást el kell indítanunk, és be kell fizetnünk már a 0. nap pár ezer forintot, anélkül persze, hogy akár egy fillért, centet kerestünk volna. Remek. Ezután érdemes egy helységet bérelni, elég nagyot, hogy ne csak kiadjuk a fagyit és a sütit, hanem bennt is fogadhatjuk a vendégeket, amikor nincsen jó idő (az ne zavarjon senkit, hogy télen nincs fagyi, amit én sosem értettem, de ez már más téma).
Nem maradhat el persze a felszerelés sem, a hütő és egyéb szerkezetek, plusz ha már nyitás közelében vagyunk gyártsuk le a fagyit. Igen, gyártsuk, mert készíteni nem is érdemes, megmondom miért. Ha ezekkel megvagyunk, akkor vegyünk fel minél több alkalmazottat, ami csak a pénzünkből kitelik. Mondjuk meg nekik, hogy akár szél fúj, akár esik az eső, ne merjenek a kinti púlthoz jönni, mert akkor még a kint várakozó emberek azt hiszik, hogy fagyit is lehet kapni a fagyizónál, véletlenül.
Még volt kb. 10 percem a busz érkezéséig, ezért megálltam a fagyizó előtt. Csak a sütisnél voltak, elég sokan, de vicces lenne ha csak egy ember üzemeltetne egy fagyizót és cukrászdát. Oké, gondoltam magamban várok még 2 percet. Ezalatt egy manusz is odalépett a pluthoz nézegetve az ajánlatot, és ő is értetlenül állt a dolgok előtt. Nem beszéltünk, de szerintem egyre gondoltunk.
Volt még pár percem, hogy kényelmesen fagyizgassak. Ezért gondoltam sétálok a tömb végéig, majd visszajövök. Nem siettem egyáltalán, nyugodt tempóban sétáltam. Jövök vissza, már egy másik ember áll ott, várva, hogy valaki odalépjen a púlthoz, és várja a kívánságát. Semmi. Időközben én is lettettem a fagyizásról. Pedig már a nap is kisütött közben, és az eső is már csak helyenként cseperget. Elmentem a buszmegálló felé, majd amikor odaértem – nem nagy távolság – visszafordultam és láttam, hogy ugyanaz az idős ember még mindig ott toporog magában a fagyis előtt…
Nincsenek hasonló bejegyzések.