Aki szereti a Rocky-t és a Túl a csúcson című filmeket, azoknak a Real Steel is kellemes kikapcsolódás lesz.
Charlie Kenton (Hugh Jackman) egykori bokszoló, robotbokszból keresi a kenyerét. A közeljövőben ugyanis, már nem hús-vér emberek bokszolnak, hanem robotok, amiket az emberek irányítanak a ringen kívülről. Az emberi boksznak már leáldozott, nem volt benne elég pénz, a közönség többet akart.
Segítője Bailey (Evangeline Lilly), aki apja egykori boksztermét tartja fent Charlie számára, és segít neki megreparálni a robotokat, vagy hasznosítani, ami megmaradt belőlük.
Kenton éppen elveszítette – egy bikával szemben – a legújabb robotját, amikor még az exbarátnője is meghalt, aki egy 11 éves fiút hagyott maga után. Apropó bikaviadal, nekem ez a része nem tetszett, nem túlzottan vagyok oda a bikaviadalokért, én törvényileg tiltanám az ilyesmit.
Szóval Kenton és a fia, Max (Dakota Goyo). Természetesen lemond róla, mit várhatnánk egy eléggé egoistának tűnő emberről, aki csak a robotjainak tud élni. Az elhunyt nővére és gazdag férje gondozásába kerül a srác, a gond csak az, hogy nekik már van tervük az elkövetkezendő hetekre, így a férj nem kevés pénz fejében lepasszolja Max-et az igazi apucinak a nyárra. Természetesen a kis srác robot őrült, így nem lehet lebeszélni róla, hogy az apjával menjen a bokszmeccsekre.
A Real Steel kellemes meglepetés volt, mert a rövid előzetesekből csak az derült ki nekem, hogy a Transformers őrületet akarja meglovagolni, de ez a film annál jóval több. A film megfelelően hosszú, míg megismerjük a szereplőket, és a hátterüket.
Mindenki szerethető karaktereket akar, ezeket meg is kapjuk. A film remekül ötvözi a látványos, de nem túlzó, robotbokszos jeleneteket és az apa és fia között kialakuló kapcsolatot. Azt is láthatjuk, hogy 15-20 év múlva sem biztos, hogy lesznek repülő autók, de lesznek üveg mobiltelefonok – a mai iphone és Samsung ahhoz képest egy műanyag vacaknak tűnik – és GPS cuccok.
Soha nem úgy képzeltem el az emberiség jövőjét, hogy mindenhol futurisztikus ketyerék és járművek vannak, hiszen a jövőben sem lesz ez mindenki számára elérhető. Így talán kicsit hihetőbb is a film, hogy Kenton egy ócskának tűnő lakókocsi/kamion kombóval járja a vidéket, ami szintén Stallone, Túl a csúcson filmjét juttatta eszembe.
Megjegyzés: amint az előzetesből hallható, nem érdemes a szinkronos verzióra pazarolni a két órát, mert ez bizony szörnyű. Eredeti előzetes
Az emberi magatartás talán még rosszabbodik is, amint azt láthatjuk az „állatkert”-i jelenetből, ahol egy elkerítetlen részben harcolnak egymással a robotok, miközben az emberek körülütök ordibálnak teli torokból, már-már állatian viselkedve, és eltöprengünk a jelenet alatt, ha nem a bokszmeccsel lennénk elfoglalva, hogy az állatkert kifejezésen nem-e az emberi fajt értették a hely készítői.
A vizuális dolgok mellett érdemes megemlíteni a zenét is. Hiába Danny Elfman a zeneszerző, a film inkább Eminem, 50 Cent és a hasonló előadók műveiből táplálkozik, és nem kis meglepetésre tökéletesen illik is ez a film világába. A nyitójelenet bár stílusilag más, de az All of My Days hangulatilag tökéletes.
A film amellett, hogy már ismert elemekből építkezik, remekül illeszti össze ezeket az elemeket, bárt egyesek gondolom így is túl klisésnek találják majd. Nekem tetszett, és jó kikapcsolódás volt.
