Az évek alatt jó pár örömben, szenvedésben és bánatban volt részem a sport révén. Szerintem mindenki megfordul ezeken a helyeken az életében, gondoltam leírom ezt a néhány tanácsot, mire is érdemes felkészülni ha sportszurkolóságra adnád a fejed.

1. Nem a ruha teszi a szurkolót

Főleg csapatsportoknál nagy divat az, hogy a fanatikus szurkolók képesek magukat felöltöztetni a kedvenc csapatuk színeibe, mezébe. Ez mind szép és jó, de ezzel még nem leszel nagyobb szurkolója a klubodnak, nem tesz ez speciális szurkolóvá. Ezért, ha nincs mezed, vagy sálad ne bánkódj, nem ettől leszel szurkoló, és ne is hagyd, hogy a többiek bebeszéljék az ellenkezőt neked. Ha mindenképpen vágysz mezre, vagy sapkára vedd meg, de ezzel nem leszel jobb szurkoló.

Nekem is van több mezem és sapkám, nem is egy csapathoz, de nem érzem magam szurkolóbbnak másnál.

2. Felejtsd el a babonákat

A babona az ostoba emberek önigazolása (igen, ez még a Packers vezetőedzőjére, Mike McCarthy-ra is igaz, aki félidőnként cseréli a színes tollait). Én is voltam így, hogy bizonyos dolgokat nem csináltam, vagy éppen megcsináltam, mert abban hittem, hogy ez rossz a csapatnak (pl. nem mezben néztem a meccset, mert volt pár kellemetlen élményem). Ez badarság, a csapatod, sportolód teljesítménye nem attól függ, hogy egy ember pár ezer kilométer távolságra mit csinál a verseny idején. Felejtsd el, de komolyan.

3. Ez a Te csapatod, állj ki mellette

Nem, ezt nem úgy értem, hogy ne legyen csak egy kedvenced, mondjuk sportáganként. Engem nem zavar, hogy miközben a Manchester City-nek szurkolsz, a Norwich csapatát is követed. Bár valószínű én és Stephen Fry biztos fura szemmel néznénk rád.

A lényeg, hogy ha már választottál egy csapatot, bármilyen ok miatt, akkor azt kövesd jóban rosszban (nem a házasság jut eszembe, de erről majd máskor), ne csak akkor, amikor éppen jól megy nekik, hanem akkor is, ha már véletlenül sorban veszítettek két mérkőzést. A csalódottságot nehéz elviselni ez tény, de mindig jöhetnek jobb napok.

Életem első Packers mérkőzése egy Bears-Packers meccs volt, az ősi rivális ellen. Hajnali 2-kor kezdődött a meccs, és vesztettünk. Csalódottságot nem éreztem, a helyét átvette az az érzés, hogy a csapat mindent megtett a sikerért (tényleg egy dobáson múlott a dolog), és nagyon szimpatikus csapat benyomását keltette a Packers.

4. Ne ugorj be mindennek amit a média mond

A média bármely formája az embert befolyásoló gépezet. Ezt nyugodtan kijelenthetjük. Főleg a bulvárlapok képesek bármit mondani, és kedvezően tálalni, ha az segít nekik eladni több lapot.

Ha tudod, hogy a csapatod a következő mérkőzésen esélyesebb, mint a másik, nem biztos, hogy érdemes beugrani annak a tömérdek cikknek, ami azt mondja, hogy az ellenfél az igazán esélyes. Én vasárnap után, egy napig képes voltam beijedni, hogy a Giants a fő esélyes a Packers ellen. Aztán persze észhez tértem.

A bulvárlapok szintén képesek az igazolása időszakban megbolondítani az ember fejét. Sztárjátékosok jönnek-mennek, játékosok nyilatkoznak, ezeket pedig hajlamosak elferdíteni az újságírók, pardon firkászok. A nyugtató dolog, hogy pár év után az ember képes olvasni a sorok között, és ismeri a saját csapatát annyira, hogy könnyebben felismerje mi az igaz, és mi nem.

5. Ne a szurkolóság irányítsa az életed

Bármennyire is szeretjük a csapatainkat és kedvenc sportolóinkat, de ezek a dolgok nem irányíthatják az életünket. Ne felejtsük el, hogy a sportesemények (mint az életben sok más dolog) felett nincsen befolyásunk. Nem hagyhatjuk, hogy egy-egy vereség lerombolja a kedvünket, befolyásolja a hangulatunkat.

Régebben voltam úgy, hogy egy rossz eredmény teljesen letarolt, valamikor még sírtam is. Pár év óta nem teszem, mert beláttam, hogy kicsit nevetséges az amit csinálok. Különben sem tudjuk mit hoz a következő hét.

5+1. Szurkolói viselkedés

Ne felejtsd el, más csapatok szurkolói rajtad keresztül ítélhetik meg a csapatod rajongótáborát, így nem csak magad miatt, de a csapatod miatt is érdemes normálisan viselkedni. Vonatkozik ez természetesen a sporteseményekre, és az internetes térre is. Nem érdemes beugrani mások provokációinak sem, sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat.

A déli lelátó 6600 férőhellyel bővül, amivel az NFL 4. legnagyobb stadionja lesz majd a Packers-é. Az új ülőhelyek természetesen nem lesznek fedettek, így aki odalátogat november-decemberben, azoknak sál, sapka, nagykabát. Lecserélik a hangrendszert, és új kivetítők is lesznek.

Lambeau Field, a Green Bay Packers stadionja

A tavalyi Super Bowl bajnok a büszkén közölte a hivatalos oldalon, hogy a stadionbővítésre egy árva dollárt nem kérnek az adózó emberektől. Ez az a kisváros, amelyben kb. 100 ezren élnek, és 80 ezer ember van a bérletesek várólistáján. Super Bowl döntő rendezésére esélyük nincsen, mivel a város olyan kicsi, hogy nincsen meg a megfelelő infrastrúktúrája a nagy döntő ellátásához. Ne feledjük el, hogy az USA legnépszerűbb sporteseményéről van szó.

Ezzel ellentétben Debrecen város focicsapata, szinte tálcán kapja az új stadiont, állami támogatásból, 10 milliárd forintból. Az összeg önmagában nem érdekes, mert még 1 forint állami támogatás is sok lenne.

Miért? Az európai foci ma már szórakoztatóipar része és csak utána sport. A klubok saját maguk teremtik elő a pénzt bármilyen kisebb-nagyobb beruházáshoz, vagy pedig a tervvel mennek a bankokhoz, hogy egy részét hitelből fedezzék.

Sokszor alternatív pénzforrásokhoz is nyúlnak, mint például az új stadion nevének kiadása szponzoroknak. Ilyen módon pénzelte egy részt a stadionjait az Arsenal és a Bayern München is. Egyik sem kis csapat.

De hát magyar csapat önerőből nem tudna építeni magának új stadiont! – mondjátok. Igaz. De nincs is rá szüksége. A csapat abszolút nincsen bebetonozva az európai kupákban, így nincsen garantálva, hogy az állam befektetett pénze megtérül. Az a pénz amit az állam és a debreceni önkormányzat által közösen létrehozott cég kezel majd. Ilyen is csak Magyarországon történhet meg.

Nem is olyan rég a Liverpool is akart magának egy új stadiont. Eddig nem lett belőle semmi, mert a milliomos tulajdonosok nem tudták biztosítani az anyagiakat. És nem mentek Gordon Brown-hoz és David Cameron-hoz könyörögni, hogy adj bele pár millió fontot…

Nagyon szeretem azt benne, mert izgalmas, és sosincsen elveszett játszma. A játékosok igazi személyiségek, nem csak robotok, és mindenkinek megvan a maga játékstílusa, ami természetsen kihat az ellenfélre is, hiszen nem csak az asztalon lévő szituáció a probléma, hanem az ellenfél játéka is. Van 1-2 kedvenc játékos, de a snooker az a sport, amiben igazán nem drukkolok senkinek, csak élvezem a csodás játékot.

Barátok egymás között (licensz: CC BY-NC-SA 2.0)

Tetszik az, hogy a snooker igazi úriember játék. Két ember ingben és mellényben küzd meg egymással, szinte teljes csöndben. A bíró is elegáns. Nekem mindegy, hogy esnek a golyók sorban, vagy biztonsági játék folyik, számomra mindkettő izgalmas, és érdekes. Azt sem sajnálom, ha a mérkőzés több órás, nagyon is csodálom, hogy képesek játszani ilyen hosszú ideig.

Az idei snooker világbajnokság április 16-tól május 2-ig tart Sheffield városában. A mérkőzéseket itthon az Eurosport és az Eurosport 2 adja, magyar kommentárral. Érdemes belenézni, pár mérkőzés után érzi az ember, hogy szeretni fogja ezt a sportot vagy sem. Mindenképpen ajánlom a következő játékosok meccseibe belenézni: Neil Robertson (a címvédő ausztrál), Jamie Cope, Ding Junhui (idén az egyetlen kínai, ranglista 4.), Shaun Murphy, Ronnie O’Sullivan, John Higgins, Graeme Dott.

Én már megyek is melegíteni…

Már a Super Bowl idején is reklámozták, és akkor már eltároltam magamnak az időpontot, hogy én ezt most megnézem. Nem bántam meg.

A verseny elején mutatták be az éppen hogy 20 éves Trevor Bayne-t, akinek ez volt életében a 2. NASCAR Sprint versenye. Emlegették is, hogy az újraaszfaltozott pályán a hétvégén a nagy Jeff Gordonnal gyakorolt, aki elismerően nyilatkozott róla.

Bayne nagyon éretten versenyzett az egész idő alatt, és utólag bevalotta, hogy az elsődleges cél a verseny befejezése volt. Mindvégig inkább segítette az „ideiglenes csapattársakat”, aztán a végén került az élre, és az utolsó három körben megőrizte az első helyet, miközben mögötte folyamatosan cserélődtek a helyek.

A sportág sokak szerint igencsak sokat veszített fényéből az utóbbi években, és Trevor Bayne lehet az aki megint a figyelem középpontjába állíthatja a NASCAR-t. Ő lett a Daytona 500-as legfiatalabb győztese 20 évesen és egy naposan. Álljon itt egy interjú tőle:

Trevor Bayne idén nem lesz állandó szereplője a Sprint versenyeknek, és pontszámokat is csak a Nationwide sororozatban érhet el (idei új szabály szerint csak egy sorozatban kaphatsz pontokat, és azt a versenyzőnek a szezon előtt kell megjelölnie).

A dologhoz hozzátartozik az is, hogy tegnap előttig nem is tudtuk otthon, hogy láthatom az FC United-et. A TV újságban néztem meg, mert a papír újságban nem volt kiírva, hogy kik játszanak.

A Brighton egy három osztállyal feljebb játszó csapat, így érthető volt, hogy az első félidőben a Brighton volt a kezdeményezőbb, így rögtön kiderült, hogy Ashton milyen jó kapus is. Az FC United szilárdan védekezett, és a félidő végefelé adódott az első megmozdulása a csapatnak, amely három húzásból lőtt egy gyönyörű gólt. Régen örültem így gólnak. A félidőben 1-0 vezetett az FC idegenben.

A második félidőben már voltak United-es helyzetek is, nem is kevés. Már nem kizárólag a Brighton irányított. A meccs élvezetes volt, a magyar játékosoknak javaslom megnézésre, meg a Blackburn-nek is.

Ahogy telt az idő egyre biztosabb voltam abban, hogy ismét csoda lesz az eredmény (az előző fordulóban az FC United, egy 95 hellyel előrébb álló csapatot vert ki az FA Cup-ból). És az is lett. Egy kiállítás ugyan betett a mostani továbbjutásnak, de ott van a visszavágó tiszta lappal, és otthon. Fél órát játszottak 10 emberrel, és még helyzet is volt 1-0-nál. Aztán jött az egyenlítés, a Brighton spanyol vagy argentín játékosa révén. De az FC kitartott. Az utolsó 10 perc rátett egy lapáttal az izgalom mérőjére,

És akkor jött a 11-es. Én már nem értek a focihoz, hogy miért 11-es az amikor beállok a védő elé, nem is játszok a labdára, és hagyom magam fellöketni. Na mindegy. Jött a büntető.

Majd Ashton hatalmas bravúrja. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de végignézve nem volt az. Bár szinte az eredmény bármi lehetett volna, nem számított, mert láttam az FC United of Manchestert játszani. Egy távoli kis csapatot az angol 7. osztályból. A szurkolók klubját.

Ezért jött létre az FC United of Manchester kis klub, a szurkolók klubja. Ez a vállalkozás nem pillanatnyi elhatározás volt, hiszen a klub működik, és a jelek szerint jól irányítják. Pedig ugye a létra legaljáról kellett kezdeni, a ki tudja hanyadik osztályban (11-12?) kezdeni, birkalegelőn játszani. A FCUM-nak még csak saját pályája sincsen, azonban a Bury-vel sikerült megállapodni, hogy a hazai meccseket a stadonjukba játsza a csapat. Semmi komolyabb, “csak” egy kis 10 ezres, aranyos kis pálya, fedett lelátóval (itthon sem nagyon lehet ilyen pályát látni). A honlapjuk viszont fergetegesen jó, lehet rádiót hallgatni és összefoglalókat nézni, igazi kis közösségi klub az FC United of Manchester (a honlap 15 nyelven érhető el!).

Az első félévben követtem is őket, aztán alábbhagyott az érdeklődésem, ma viszont remek lehetőség adódott arra, hogy teljes mérkőzést is láthassunk:

2010. november 27., 16 óra – FA Cup

Brighton Hove & Albion – FC United of Manchester
A Sportklub-on!

Ajánlott cikkek az FC United of Manchester-ről (angolul):

• FC United: A punk football fairytale
• Why FC United deserve an FA Cup tilt at the Glazers

Az alapszabályok egyszerűek: van hat színes és 15 piros golyó egy rendkívül nagy asztalon (mely sokkal nagyobb, mint a mindenki által ismert pool asztal). A piros golyók egy pontot érnek, a színesek ennél többet. A golyókat felváltva kell belökdösni, tehát egyszer a pirosat, utána a színeset, majd mégegyszer a pirosat. A pirosak a zsebekben maradnak, a színeseket viszont mindig vissza kell rakni a helyükre. Miután az összes piros elfogyott, a színeseket az értéküknek megfelelően, növekvő pontszám szerint kell eltenni: sárga (2 pont), zöld (3), barna (4), kék (5), rózsaszín (6) és a fekete (7).

A játék izgalmas, mert mindenki számára lehetnek izgalmas részek. Valamikor a golyók szinte másodpercenként tünnek el a zsebekbe, de van olyan is amikor lassabb, sakkjátszmára emlékeztető csaták zajlanak. Mind a két játékstílusnak megvannak a maga szépségei. A játékosoknak hihetetlen állóképességgel kell rendelkezniük, és agyban is ott kell lenniük, mert lökésekkel előrébb kell gondolkodniuk, hogy megfelelő pozicióba kerüljenek.

Általában az év közbeni versenyeket nem követem annyira, viszont a szezonzáró világbajnokságokat most már egy ideje folyamatosan – kb. 5-6 éve – követem, és sikeresen megfertőztem vele a családot is itthon.

A snooker tipikusnak férfi sportnak nevezhető (bár vannak női versenyzők is természetesen), ennek ellenére az idei világbajnokság döntőjének, a sportág több évtizedes története során először, női bírója lesz Michaela Tabb személyében. A világbajnokságot idén is a Sheffield-i Crucible-ben rendezik meg, április 18-a és május 4. között. A mérkőzéseket az Eurosport is közvetíti. A nagyobb meccsekről lehet, hogy itt is írok, de valószínűleg inkább Twitter-en fogok majd jelentkezni. Jó szórakozást ehhez a nagyszerű sporthoz!