Gondolatok kategória bejegyzései

A dolgok amikről spontán írok, mindenfajta tervezés nélkül, amik eszembe ötlenek és érdemesnek tartom őket leírni.

Ceruzával írok. El lehet-e felejteni a kézírást?

Nemrégen újra leírtam, hogy miért a FocusWriter a kedvenc íróprogramom számítógépre (de komolyan, miért nem próbáltad ki? Ingyenes és fantasztikus is! ;) A másik dolog, amire mostanában teljesen rákaptam, az a ceruzával írás. Mondhatni grafit mániás lettem.

Másabb érzés, mint tollal írni. Ceruza mellett rotring ceruzával is írok, pedig amikor suliba jártam nem szerettem, mert kis túlzással percenként törtem a hegyét. Most viszont már másabban írok, ezért tovább bírja egy kicsivel. Azt is ma tudtam meg, hogy a Rotring egy német márka, amely később szinonimája lett az ilyen ceruzáknak.

Mostanában lehet egyre többet olvasni, hogy a rengeteg billentyűzeten való írás elfelejteti az emberekkel a kézírást. Számomra ez elég hihetetlennek tűnik, de lehet azért, mert én közel sem vagyok abban az állapotban, hogy elfelejtsem.

Ennek ellenére szerintem hasznos lenne, ha a billentyűzettel való írást betennénk a tantervbe, mert hasznos dolognak tartom, és minél korábban ismerik meg a gyerekek, annál könnyebben fogják megtanulni. Nekem szerencsém volt, mert volt itthon írógép, amivel már jóval hamarább találkoztam, mint magával a számítógéppel. Amire odakerültem, hogy rendszeresen használjam a számítógépet, addigra a billentyűzetet már ismertem. Nem mindenki ilyen szerencsés, és a stabil olvasás és kézírás után mindenképpen be lehetne vezetni a diákokat a többujjas gépelés rejtelmeibe.

Mi erről a véleményetek?

Új év, új kezdetek, új fogadalmak és a durrogtatás

Ugye ilyenkor mindenki egy kicsit másképpen érzi magát, mint december 31-én? Vagy legalábbis azt mondják, hogy van ez az új valami amitől másképpen kellene magunkat érezni, amit ünnepelni szoktunk, pedig teljesen felesleges durrogtatni és őrjöngeni, meg berúgni. Ennél már csak az újévi fogadalmak a nevetségesebbek. Haszontalannak nem mondanám, de az emberek többsége szerintem rosszul csinálja, és ezért van az, hogy már a második nap feladjuk…
Folytatás

A XXI. század, amikor már a kajáról is vitatkoznak az emberek

Minden ember ízlésvilága más és más, még akkor is, amikor ugyanarra az ételre mondjuk, hogy finom. Nem tudhatjuk, hogy a másiknak is ugyanazért finom-e, mint amiért nekünk. Ami szintén fura, és sok ember nem gondol bele, hogy bizony hiába készítünk ugyanúgy valamit, minden egyes alkalommal más és más lesz, sosem lesz tökéletesen ugyanaz, de még csak nagyon hasonló sem.

Ezért fura számomra, hogy képesek vagyunk egy tojásrántotta fölött képesek vitatkozni…

30 napos szünet a közösségi oldalaktól

Ma amikor a Google+ köreimet olvasgattam, rájöttem, hogy egyre kevesebb kedvem van a közösségi oldalakat böngészni, hozzászólni, stb. Lehet, hogy az utóbbi pár hét egy-két szóváltásai voltak olyan hatással rám, nem tudom (erről az utóbbiról talán majd valamikor írok egyszer, csak olyan hangulatom is legyen). Csak azt tudom, hogy amikor belépek ezekre az oldalakra, akkor csak átpörgetem őket, és nem szólok hozzá, akkor sem, amikor tudnék mit. Pedig általában nem szoktam túl sok mindent szó nélkül hagyni, bár kétségkívül leadtam ebből a (rossz) szokásból az utóbbi pár évben.

Szóval most kipróbálok valami újat. Holnaptól (augusztus 3-a), egészen szeptember 3-ig nem leszek fent a Facebook, Google+, Twitter oldalakon. Bárki aki keresne, email-en és gtalk-on elérhető leszek.

Ezzel ellentétben azonban van pár dolog, ami kikívánkozik belőlem és írni fogok majd itt a blogon, és van pár amiből úgy érzem más is profitálhat majd. Ez olyan csúnya szó és nem is illik erre, tehát inkább úgy mondanám, hogy segíthet embereknek pár dologban. Arra is gondoltam, hogy a téma megér egy külön blogot, de végül arra jutottam, hogy inkább teljes egészében maradok majd itt.

Ebben a hónapban új külsőt is adok majd a blognak, ami már apránként készül, és jelenleg erős tesztfázisban van.

Szokj le a Twitter-ről!

Hidd el nem a világ vége, ha nem vagy fent Twitter-en! A világ nagy része nincsen ott, sőt lefogadom ismerőseid nagy része sem használja.

Én még rászokni se tudtam. Kétszer is nekikezdtem és ugyan most három felhasználóm is van (magyarul és angolul használnám), de nem írok szinte csak havonta egyszer, meg a blogírományok kerülnek ki automatikusan.

A Twitter csak egy tábla, ahová mindenki azt ír amit akar, de senki sem olvassa el a másik írását. Ez olyan, mint ha kiállná az utcára, és elordítanád magad. Azt hiszed valaki észre is venné, hogy ott vagy? Kétlem. Mindenki saját magával van elfoglalva. Párbeszéd? Ez csak egy mítosz. Maga a felület egy nagy rakás szerencsétlenség, pedig most már elkezdték foltozgatni, de csak rosszabb lett.

A keresés és archívum szintén katasztrófa, kétlem, hogy vissza tudnám keresni, hogy mit írtam két hónapja.

A legfőbb üzenetem az, hogy a Twitter időpocsékolás, mert nem ad semmilyen értéket. Egy rossz játszótér, ahol mindenki ordibálhat a maga kedvére, és ahol mindenki saját magával van elfoglalva. És nyugi attól, hogy nem követed a kedvenc celebedet, még nem dől össze a világ!

De még mindig megteheted, hogy követed a nagy semmit!