Kultúra kategória bejegyzései

Kultúra: TV sorozatok, filmek, írás és zene.

A költészet napjára 2013

Minden vélemény számít!

Minden évben ünnepeljük a költészetet
verseket olvasunk,
meg egyebek

Mindenki szaval szorgalmasan,
csak a tollak nem forognak,
se balra, se jobbra

Próbáld ki magad
nem veszíthetsz sokat

Nem csak a „nagyok” írhatnak,
bátran te is ragadj
tollat,
billentyűzetet,
írógépet

Írd ki magadból
az örömöt
a bánatot

Míg végül nem marad semmi
benned,
amíg nem adtál ki magadból
mindent
ami nyomja a szíved

Ünnepeld a költészet napját
saját szerzeményeiddel,
és olvasd a nagyokat
örömmel, tisztelettel

2013. április 11. csütörtök

Zene: Kozmosz és Az Okosak Földjén

Minden vélemény számít!

Az eddig számomra ismeretlen magyar zenekar, a Kozmosz, valami hihetetlenül jó szövegű, ritmusú számot alkotott, ami ráadásul tartalmában 100%-ig igaz, még akkor is ha egyeseknek biztosan fáj. Végre viszont valaki megzenésíti a magyar történelmet, és rávilágít arra, hogy kik is az igazi hibások kicsi országunk sorsának alakulásában. Egy kis történelemlecke mindenkinek 4 percben. A tovább után zene és dalszöveg. Folytatás →

Film: Silver Linings Playbook (Napos oldal)

Minden vélemény számít!

Teljesen elegem van a történelmi filmekből. Nem értem, hogy Amerika miért imádja őket annyira, hogy minden évben a csapból is az folyik? Azért a legrosszabb, mert ezek a filmek lépéselőnyben vannak a többi Oscar jelölthöz képest. Amerika imádja őket, valószínűleg csupán azért, mert a történelemről szólnak. Ez azért van, mert az emberiség imád elmerülni a múltban, vagy csak azért, mert már nem tudunk új történetet kitalálni? De hiszen több, mint 6 milliárdan élünk a földön, nem elég élettörténet ez mindenkinek?

Nekem tetszett „A király beszéde”, annak ellenére, hogy tudom, a történelemhez nagyon sok kitalált dolgot tettek hozzá. Abban az évben azonban nekem jobban tetszett egy másik Oscar-ra jelölt film, a 127 óra. Nem mintha érdekelne az Oscar-díj, az is csak egy szubjektív lista, és nekem megvan a sajátom, mint mindenki másnak. Ennek ellenére szeretném, ha már nem egy hatalmas előnnyel indult film tenne mégnagyobb népszerűségre – csak azért, mert a nagy történelemről szól – hanem egy kicsi, egy igazi, angol szóval élve, underdog. Egy díj sokkal nagyobbat tud dobni egy kicsi, ismeretlen filmen, mint egy nagy durral beharangozott alkotáson. Szóval, bocsi, hogy ha most nem a Lincoln-ról írok, hanem Bradley Cooper-ről és Jennifer Lawrence-ről, és a Silver Linings Playbook-ról. És igen, tudom biztosan, hogy a film más, mint a könyv, de azt hiszem ideje mindenkinek elfogadnia, hogy mind a két médium más. [kicsit spoileres írás, de elrejtettem őket]
Folytatás →

Egy este Valentina Lisitsa-val

2 hozzászólás

Nem szoktam komolyzenei koncerteket nézni, és bár szeretem a műfajt, hallgatni ritkán szoktam csak. Amíg a világ jelentős része a focit választotta ma este, addig a londoni Royal Albert Hall-ban Valentina Lisitsa adott koncertet, amit a YouTube-on élőben lehetett nézni (jelen sorokat pont a szünet alatt írom). A lehetőségről fura módon a Twitter-ről értesültem, így lehet, hogy még a Twitterről alkotott képem is megváltozik majd.

Valentina Lisitsa

Amikor elkezdtem nézni Lisitsát, nem tudtam, hogy ki ő, hogy mire számítsak. Ami nagyon tetszett, hogy a koncert szünetében egy előre felvett videót nézhettünk, amiből jobban megismerhedtük őt. Kérdésekre válaszolt, és annak ellenére, hogy nagyon lehetett érezni az akcentusát, jól lehetett érteni az angolját. Nem csak a popzenészeké lehet a világ, meg a YouTube, hiszen Lisitsa is ezt használta fel a tudásának bemutatására. A zongorázást három évesen kezdte.

Mindig is csodáltam azokat az embereket akik képesek valamilyen hangszeren játszani, és különösen azokat, akik zongoráznak. Számomra az volt a meglepő, hogy teljesen átadta magát a játéknak, érezhető volt ez az arckifejezésén, a szemén, és a kéztartásán is. Sokszor azt hittem, hogy sírni fog, de amikor vége volt egy-egy darabnak, akkor a közönség tapsa után azért ő is elmosolyodott mindig. Az újjai lazán vándoroltak billentyűről billentyűre, nem csak odatette a kezét, hanem könnyedén, szinte kecsesen használta azokat. Viszont amikor pörgősebb rész következett, akkor virtuózan kezdett el játszani. Szavakkal ezt így nehéz leírni, így nézzétek meg ezt a videót.

Soha nem fogok emlékezni az idei foci EB-re, de mindig emlékezni fogok erre az estére amikor Valentina Lisitsa a Royal Albert Hall-ban debütált, és én élőben láthattam az interneten keresztül…

A koncert megvásárolható lesz majd az iTunes-on és CD/DVD-n is.

Miért mondjuk, hogy csak fikció…

Minden vélemény számít!

és mégis tudunk rajta sírni, zokogni, úgy mint ha egy világ dőlt volna össze bennünk? Pontosan ez történik. Képesek vagyunk belemerülni egy világba, és nem csak azért mert el akarunk menekülni a valóságtól. Ha a karakterek és a történet rendben vannak, akkor képesek belőlünk olyan reakciókat kiváltani, amire nem is gondolnánk, hogy bennünk vannak.

Figyelem! A Mad Men című sorozat 5. évad SPOILER-es részeiről lesz szó. Ha nem láttad az utóbbi pár részt, akkor kérlek ne olvasd tovább. (ha csak nem érdekel a sorozat) Folytatás →