Az Amarok 2-t megjelenése óta igen sok kritika éri, mert másabb, mint az 1.x-es Amarok. A kezdetektől azonban nagyon sokat fejlődött, így most szeretném megmutatni, hogy én milyen konfigurációban használom, a szerintem legjobb zenelejátszó programot.

Sokan azt mondják, hogy túl sűrű ez a három részre osztott felület, azonban a 2.3-as sorozat óta ezeket a részeket egymásra lehet húzni, ami után a böngészőkhöz hasonlóan fülek segítségével lehet váltani a médiaforrások, a lejátszólista és a környezet között (ez az utóbbi a sokak által kifogásolt szelete az Amarok 2-nek, ahová kiegészítőket lehet rakni).

Először a Nézet menüben ki kell kapcsolni a Lock layout opciót, amivel azt érjük el, hogy a részek, a lejátszó gombokkal egyetemben szabadon pozicionálhatóak. Ezek után a mozgatni kívánt rész címét (Lejátszólista, médiaforrások, környezet) megfogjuk és ki tudjuk cserélni a másikkal vagy egymás felé/alá tudjuk helyezni. Ha egymásra húzzuk (szegély jelenik meg körben azon a részen amelyre rá kívánjuk húzni a megfogott listát), akkor a lentebb látható felépítést lehet előcsalni az Amarok 2-ből. Én kikapcsoltam a ‘környezet”-et, mert nincsen rá szükségem (amúgy tetszik, hogy plusz dolgokat lehet oda is rakni).

A többi része kb. az alapértelmezettnek felel meg, ahogy az Amarok 2.3.1-ben található meg. A “The Postmen” album ingyenesen elérhető a Jamendo-ról. Az Amarok 2 letölthető Linux-ra a disztró csomagkezelőjéből, vagy Windows-ra is a KDE on Windows oldalon található telepítő segítségével. Utóbbi nem stabil változat.