Életemben először láttam élőben játszani az FC United-et, és nem csalódtam bennük. Tudnám őket nézni máskor is. :)

A dologhoz hozzátartozik az is, hogy tegnap előttig nem is tudtuk otthon, hogy láthatom az FC United-et. A TV újságban néztem meg, mert a papír újságban nem volt kiírva, hogy kik játszanak.

A Brighton egy három osztállyal feljebb játszó csapat, így érthető volt, hogy az első félidőben a Brighton volt a kezdeményezőbb, így rögtön kiderült, hogy Ashton milyen jó kapus is. Az FC United szilárdan védekezett, és a félidő végefelé adódott az első megmozdulása a csapatnak, amely három húzásból lőtt egy gyönyörű gólt. Régen örültem így gólnak. A félidőben 1-0 vezetett az FC idegenben.

A második félidőben már voltak United-es helyzetek is, nem is kevés. Már nem kizárólag a Brighton irányított. A meccs élvezetes volt, a magyar játékosoknak javaslom megnézésre, meg a Blackburn-nek is.

Ahogy telt az idő egyre biztosabb voltam abban, hogy ismét csoda lesz az eredmény (az előző fordulóban az FC United, egy 95 hellyel előrébb álló csapatot vert ki az FA Cup-ból). És az is lett. Egy kiállítás ugyan betett a mostani továbbjutásnak, de ott van a visszavágó tiszta lappal, és otthon. Fél órát játszottak 10 emberrel, és még helyzet is volt 1-0-nál. Aztán jött az egyenlítés, a Brighton spanyol vagy argentín játékosa révén. De az FC kitartott. Az utolsó 10 perc rátett egy lapáttal az izgalom mérőjére,

És akkor jött a 11-es. Én már nem értek a focihoz, hogy miért 11-es az amikor beállok a védő elé, nem is játszok a labdára, és hagyom magam fellöketni. Na mindegy. Jött a büntető.

Majd Ashton hatalmas bravúrja. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de végignézve nem volt az. Bár szinte az eredmény bármi lehetett volna, nem számított, mert láttam az FC United of Manchestert játszani. Egy távoli kis csapatot az angol 7. osztályból. A szurkolók klubját.