Teljesen elegem van a történelmi filmekből. Nem értem, hogy Amerika miért imádja őket annyira, hogy minden évben a csapból is az folyik? Azért a legrosszabb, mert ezek a filmek lépéselőnyben vannak a többi Oscar jelölthöz képest. Amerika imádja őket, valószínűleg csupán azért, mert a történelemről szólnak. Ez azért van, mert az emberiség imád elmerülni a múltban, vagy csak azért, mert már nem tudunk új történetet kitalálni? De hiszen több, mint 6 milliárdan élünk a földön, nem elég élettörténet ez mindenkinek?

Nekem tetszett „A király beszéde”, annak ellenére, hogy tudom, a történelemhez nagyon sok kitalált dolgot tettek hozzá. Abban az évben azonban nekem jobban tetszett egy másik Oscar-ra jelölt film, a 127 óra. Nem mintha érdekelne az Oscar-díj, az is csak egy szubjektív lista, és nekem megvan a sajátom, mint mindenki másnak. Ennek ellenére szeretném, ha már nem egy hatalmas előnnyel indult film tenne mégnagyobb népszerűségre – csak azért, mert a nagy történelemről szól – hanem egy kicsi, egy igazi, angol szóval élve, underdog. Egy díj sokkal nagyobbat tud dobni egy kicsi, ismeretlen filmen, mint egy nagy durral beharangozott alkotáson. Szóval, bocsi, hogy ha most nem a Lincoln-ról írok, hanem Bradley Cooper-ről és Jennifer Lawrence-ről, és a Silver Linings Playbook-ról. És igen, tudom biztosan, hogy a film más, mint a könyv, de azt hiszem ideje mindenkinek elfogadnia, hogy mind a két médium más. [kicsit spoileres írás, de elrejtettem őket]
Folytatás →