A Textlaunch telepíthető a KDE plazmoid telepítőjéből (asztalon jobb klikk -> Új elem -> Get new widgets -> Textlaunch a keresőmezőbe, mnajd telepítés).

A beállítása egyszerű, megadható, hogy mi legyen a látható szöveg, és a parancs amit elindít. Nagy hátrány azonban, hogy nem lehet színezni a betűket és a szöveg nagyságát változtatni, így ha túl nagy a panel amire rakjuk akkor furán nézhet ki.

Engem megfogott az egyszerűsége, és nektek is ajánlom kipróbálásra.

A Daisy nem más, mint egy egyszerű plazmoid, amit kirakhatunk az asztalra, vagy rárakhatunk egy panel-re is. Utóbbi azonban felesleges, hiszen le is szögeszhetjük a képernyőszél szinte bármelyik részére.

A plazmoidot szerintem most már minden népszerű disztró csomagként szállítja, így érdemes ott először keresni. Ha ott nem találjuk, akkor érdemes a készítő oldalán kutakodni csomag után.

A telepítés után úgy rakhatjuk ki, mint más plazmoidot is. Jobb klikk az asztalon majd “Új elem…” és csak ki kell keresni a Daisy-t majd ráhúzni az asztalra. Persze előtte ne felejtsük el feloldani az asztalt, hogy hozzáférjünk a plazmoidokhoz.

A Daisy egyik nagy előnye (és egyben hátránya) lehet sokaknak, hogy ez csak egy egyszerű dokk akar lenni. Ennek ellenére három megjelenési módja is létezik. Első a kör alakú dokk, második a szintén kör alakú médiavezérlő (KDE-s zenelejátszók támogatásával), a harmadik pedig a hagyományos vizszintes dokk.

A hagyományos módban lehetőségünk van a képernyő bármely sarkára és szélére helyezni a dokkot. Megváltoztathatjuk az ikonok méretét, és az ikonok közötti távolságot. Beállíthatjuk a dokk elrejtését valamint természetesen a hátterét/témáját is (az átlátszósággal együtt).

A Daisy egyik nagy hátránya, hogy nem tudtam az ikonokat rajta a kedvem szerintei sorrendbe rakni. Hiába van bekapcsolva a fogd és vidd, de nem működik. Így jelenleg csak a futó programok kezelésére használom. Ezen kívül szerintem hasznos lehet mindenkinek, akik szeretik az ilyen stílusú kiegészítőket.

A harmadik lehetőség amikor a kde-look.org oldalon .zip file-ra bukkanunk, és természetesen abszolút nem tudjuk, hogy mit kezdjünk vele. Ne féljünk tőle, töltsük le, majd ott indítsuk el a terminált (Dolphin-ban F4 billentyű csodákra képes, Krusader-ben ez F2).

Majd ezzel a paranccsal tudjuk telepíteni magunknak (az -i kapcsoló természetesen az install szóra utal):

plasmapkg -i fileneve.zip

Ezután a szokásos módon rakható ki az asztalra, vagy a panelra. Ha nincs szükségünk a plazmoidra, akkor ezzel a paranccsal távolíthatjuk el (-r, mint remove):

plasmapkg -r fileneve.zip

Mindenkinek jó plazmoid telepítgetést kívánok!

KDE: Szemétkosár plazmoid

A képen látszik a plazmoid kiválasztó ablak, maga a szemétkosár és annak a beállítások ablaka, ahol meghatározhatjuk, hogy bizonyos napnál régebbi fájlokat automatikusan töröljön, vagy, hogy megkora legyen a kukánk mérete.

Ezt az apró tippet az egyébként nagyon jó és hasznos Hogyan oldal inspirálta, ahol kiderül, hogy a Gnome-ban miképpen lehet kirakni a kukát az asztalra.